Július

Nos... azt hiszem, eljutott a kapcsolatunk arra a szintre, hogy amikor Sanyi buliból jön haza részegen, akkor alvást kell mímelnem. Mert különben...
...
...
... különben izomlázat kapnak a rekeszizmaim.
A részeg Sanyi ugyanis őrült jelenség. Fekszik szétdobott végtagokkal az ágyon, és különféle hangeffekteket produkál, például nyikorog, vagy olyan lelassuló és mélyülő, recsegő hangon beszél, mint akiben merül az elem. Aztán koboldhangon gonosz kacajokat hallat.
- Miféle koboldvidra jött ma haza? - bosszankodom játékosan.
Sanyi tűnődve elkezd változatokat kreálni a kobold és a vidra szavak összevonásából.
- Vidold... Vidbold... Kora... Kodra...
Aztán felcsillan a szeme, és diadalmasan kiböki:
- KOBRA!
...
Én most megyek aludni.

 ~o~

 
Miután percek óta bóklászunk a Dm-ben, és nem találunk óvszert, felvetem:
- Meg kellene kérdezni: "Csókolom, gumi van?"
Sanyi, eljátszva az eladót:
- ELDUGTUK.

~o~

Öcsi feljön hozzám, végignéz a szobámon, és nagy komoran tanulmányozza a babaházamat.
- Feltűnően el vannak itt rendezve a babák... Dóri... TE BARBIZTÁL!
- *pirulva lehajtja a fejét*

~o~

Elmélkedés a kvantumfizikáról a kocsmában ülve.
Miki: - Én szkeptikus vagyok.
Sanyi: - Én reménykedő.
Dalma: - Én érdeklődő.
Dóri: - Én meg részeg.

~o~

Az én tengerimalacaim igazi irodalomkedvelők, csak úgy falják a verseket!
Értsd: Miközben aludtam, a nyitott ablakon befújó szél lesodorta az asztalomról az egyik régi versemet, egyenesen a fiúmalacok ketrecébe, és mire ezt felfedeztem, már megették az első versszak pár sorát.

~o~

Sanyival meglátunk egy plakátot a Depresszió zenekarról.
Én: - Jé, a Depresszió még van?
Sanyi: - A DEPRESSZIÓ SOSEM MÚLIK EL!!! - Kis szünet. - Hmm, milyen lenne, ha koncerten megdobálnák őket antidepresszánssal... :D